A kéményrendszer típusának megválasztását elsősorban atüzelőberendezés működési elve és az égés során keletkező égéstermék hőmérséklete, nyomása, összetétele befolyásolja. A kéményrendszerek kiválasztásánál fontos szempont az alkalmazott alapanyag, tömítettség, hőállóság, kondenz- és korrózióállóság, valamint a tűzállóság és építhetőség.
Korábban elsősorban téglából falazott kéményeket alkalmaztak, azonban az egyre korszerűbb tüzelőberendezések megjelenése jelentősen behatárolta e szerkezetek alkalmazhatóságát. Kisméretű tömör téglábólfalazott béleletlen kéményrendszerek ma már csak vegyes tüzelésű kazánok, fatüzelésű cserépkályhák és kandallókesetén jöhetnek számításba. Helyüket felváltották a könnyűbeton köpenyelemből és samott anyagú béléscső elemekből álló, valamint a fém és műanyagkéményrendszerek. Ezen rendszerek kisebb időráfordítással építhetők és korszerűbb tüzelőberendezések esetén is alkalmazhatók. A napjainkban szinte egyeduralkodóvá válógáztüzelő berendezések esetén a meglévő falazott kéményeket fém anyagú vagy műanyagból készült béléscső rendszerekkel kell kibélelni, vagy egyedi szerelt kéménnyel kell az égéstermék-elvezetést megoldani. Általános érvényű előírás, hogy a kéményrendszernek Építőipari Műszaki Engedéllyel (ÉME) kell rendelkeznie, amelyben rögzítik az adott rendszerre vonatkozó alkalmazási feltételeket, építési és tervezői előírásokat is. Amennyiben a kéményépítő vállalkozó nem tud ilyen engedélyt felmutatni, sohasem lehetünk biztosak az általa kínált rendszermegfelelőségében és biztonságos voltában, valamint a kéményseprő-ipari ellenőrzés során is problémáink adódhatnak. A lakossági célra szolgáló gáztüzelésűberendezéseket az égéstermék-elvezetés szempontjából az alábbi csoportokba oszthatjuk:
1. nyitott égésterű, égéstermék elvezetés nélküli („A” típusú) gázfogyasztó készülékek (pl. konyhai gáztűzhely, mosogató fölé szerelhető vízmelegítő, a tároló rendszerű vízmelegítők egyes típusai).
2. égéstermék-elvezetéssel rendelkező, de a helyiség légterétől nem független égéslevegő ellátású, kéménybe kötött készülékek („B” típusú készülékek) (pl. kéménybe kötött konvektorok, falra szerelt „cirkó”, vízmelegítő, padlón álló kazánok).
3. a helyiség légterétől légellátás és égéstermék elvezetés szempontjából hermetikusan elzárt („C” típusú) készülékek (pl. az átfolyós vízmelegítők egyes típusai, ablak alá szerelhető konvektorok, „turbós” (ventilátoros) kazánok, kondenzációs üzemű kazánok),
A „B” típusú készülékek esetében az égéstermék a kémény huzatának hatására távozik a szabadba. Ezeknél a készülékeknél a hagyományos alumínium vagy korrózióálló acél bélelési technológiák és szerelt kémények használhatók, hiszen itt nincs szükség a rendszer fokozott tömítettségének biztosítására. A hatályos műszaki szabályozás alapján nyílt égésterű tüzelőberendezések ma már csak szigorú előírások betartása mellett tervezhetők és építhetők. Napjaink legkorszerűbb és legjobb hatásfokkalműködő lakossági tüzelőberendezései a zárt égésterű (turbós) és kondenzációs kazánok. Ezeknél az égési levegő bevezetését is biztosítanunk kell. Erre legtöbbször cső-a- csőben rendszerű megoldások vagy külön égéstermék elvezető és égési levegő bevezető csőelemekhasználatosak. Az alacsony égéstermék-hőmérséklet és kis kémény keresztmetszet miatt ventilátor által biztosított túlnyomás hatására távozik az égéstermék, ezért fokozattan kell ügyelni arra, hogy a csőelemek és azok kötései tömörek legyenek és megfelelő kondenz-zárással és korrózióállósággal rendelkezzenek. Azoknál a tüzelőberendezéseknél, amelyek esetében üzemszerűenkell kondenzátum keletkezésével számolni, a legjobb megoldás a műanyagból készült kéményrendszerek alkalmazása. Összefoglalásként kijelenthető, hogy kéményünkmegválasztását mindig a tüzelőberendezésmegválasztásának kell megelőzni. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a jól megválasztott kémény alapvető feltétele annak, hogy fűtési rendszerünket jó hatásfokkal, megbízhatóan és biztonságosan tudjuk működtetni. forrás: www.baubid.hu
